Észkombájn
Magyar Vándor
SötétÃts el szivem,
Hogy még hihessek én
Oh valamiben.
Csak át ne látnék rajtad,
Úgy mint egy szakadt szitán,
Csak ne lennék ilyen,
Kis észkombájn.
Elveszteném az eszem már,
Mert a szÃv úgy fáj,
Ilyen IQ-nál.
Inkább lennék a kis butád,
Aki fel néz rád.
Tánc!
Csak egyszer úgy hazudnál,
Hogy nem ordÃt rögtön hol a csel,
Kiszúrom könnyedén,
Hol szúrtad el.
Én nem tehettem róla,
Hogy Ãgy megvert
Az a csúnya ég,
Bár boldogan lennék,
Drágám, nálad hülyébb.
Elveszteném az eszem már,
Mert a szÃv úgy fáj,
Ilyen IQ-nál.
Inkább lennék a kis butád,
Aki fel néz rád.
Elveszteném az eszem már,
Mert a szÃv úgy fáj,
Ilyen IQ-nál.
Inkább lennék a kis butád,
Aki fel néz rád.
Úgy eldobnám az agyam már,
Mert a szÃvem fáj,
Ilyen IQ-nál
Lennék inkább a kis butád,
Aki felnéz rád.
album cÃme: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Hrutka Róbert
szövegÃró: Harmat Gábor
stÃlus: keressük!
cÃmkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 10559