Homokot szór a forró szél, bárhová nézek, kék a tenger,
Vöröslő híd a naplemente, hív a tánc, a dal, a fény az utcáról.
Ébredni kezd bennem a vágy, tudom, hogy eljössz még ma este,
Lángra kap hamar a testem, ha a szád a számhoz ér és a szív így szól:
Reflén:
Ay Amor- csókolj így mindenkor,
Szerelmes Rosalindád feledni Téged nem fog!
Ay Amor- csókolj így mindenkor,
Szerelmes Rosalindád feledni Téged nem fog!
Félek, hogy elsodor a tánc, kapaszkodj a két kezembe,
Erősen fogd és el ne engedd, még ha fáj is én kibírom- fogd hát jól!
Miattunk féktelen a nyár, örökké tartson hű szerelmed,
Érted ég a tűz szívemben, és a fénye elvakít, ha hozzám szólsz!
Középrész:
És, ha egyszer elsodorna tőlem a világ,
Várni fogok rád, míg újra eljössz értem.
Mondd, hogy nincs, mi elszakít, mindig lesz egy híd,
Attól, hogy nem köt össze földrész, hozzád szól egy szív!
Reflén:
Ay Amor-csókolj így mindenkor,
Szerelmes Rosalindád feledni Téged nem fog!
Ay Amor- csókolj így mindenkor,
Szerelmes Rosalindád feledni Téged nem fog!
Mindegy az életem mától mit hoz,
Feledni Téged nem fog!
Ay Amor- csókolj így mindenkor,
Szerelmes Rosalindád feledni Téged nem fog!
Bármit hozhat majd mától a sors,
Elfeledni Téged már nem fog!
Ay Amor- csókolj így mindenkor,
Szerelmes Rosalindád feledni Téged nem fog!
Tiéd a szívem, tiéd a lelkem!
Szeretlek Téged és más már nem kell...
Ay Amor- csókolj így mindenkor,
Szerelmes Rosalindád feledni Téged nem fog!