Néha furcsa hangulatban
Az utcát járom egymagamban,
Nincsen semmihez se kedvem,
De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.
Refrén:
Bár tudnám hova, de hova – de hova – de hova megyek
hova, de hova – de hova – de hova megyek
hova, de hova – de hova – de hova megyek
Megállok egy utcasarkon
Merre tovább, melyik úton.
Elindulok, párat lépek
Vaó, erre most miért menjek én?!
Refrén:
Bár tudnám hova, de hova – de hova – de hova megyek
hova, de hova – de hova – de hova megyek
hova, de hova – de hova – de hova megyek
Lámpavasnak támaszkodva,
Az embereket nézem sorra.
Fáradt arccal mind sietnek,
Találgatom, merre mennek ők!
Refrén:
Bár tudnám hova, de hova – de hova – de hova jutok
hova, de hova – de hova – de hova jutok
hova, de hova – de hova – de hova jutok
Vannak, akik végigmérnek,
"Szép kis alak" – így beszélnek.
A fejükre is állhatnának,
Érdekelni nem tudnának ők!
Refrén:
Bár tudnám hova, de hova – de hova – de hova jutok
hova, de hova – de hova – de hova jutok
hova, de hova – de hova – de hova jutok
Mint sűrű köd, ha gyorsan felszáll,
Eszembe jut, hátha vársz rám.
Látod, már nem tétovázok,
Megyek hozzád, meg nem állok én.
Refrén:
És most már tudom – már tudom – már tudom, hogy hova megyek
tudom – már tudom – már tudom, hogy veled leszek
tudom – már tudom – már tudom, hogy veled leszek