Suhan az éj, elkerül az álom,
a kicsi szobámon,ma ragyog a nyár,
Üzen a szél, hogy valaki sír még,
hogy valaki hív még, hogy valaki vár.
Benéz az ablakon a holdsugár szelíden,
s én halkan altatom a régi dallal fájó szívem.
ref:
Ma Önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom,
de nincsen abban semmi bűn, ha Önről álmodom.
Fehér selyemben jött felém a csókok éjjelén,
és rám mosolygott könnyedén, s oly boldog voltam én,
Rózsa virult az ágon, csók tüze gyúlt a számon,
arca pirult, hozzám simult, s a két karomba hullt.
Ma Önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom,
mert szeretem nagyon, mert szeretem nagyon...
Nevet a fény, a tavaszi réten,
s a tavaszi éjben a szerelem ég,
Szeme tüzén, ha nagyon imádom,
ott ragyog az álom, és ez nekem elég.
Reggelre elrepül, de este újra vár rám,
és addig kint maradt a parfümje a gyűrött párnán.