Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Balatonszárszó
Kaláka
1
Zúg már az õsz, gyûlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.
Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derût lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.
Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva.
2
Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,
a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,
én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,
meg a természet gyönyörûn lecsapott rám.
Én fáztam elõbb, mert õsz volt már s aki emberi lény,
az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.
Kettõs remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy õsz elején,
mikor elkezdnek a szelid öregek köhögetni.
3
Je n'ai point de thème,
excepté que je t'aime -
költeni csak ezt tudtam,
mert mindig elaludtam,
hisz annyiszor öleltem,
ahányszor rája leltem.
Szemüveg volt az orrán,
az alól nézett énrám
s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
hunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.
Szivemben bizony kín dúlt,
mikor a vonat indult,
de nem sokat merengtem -
esett, hát hazamentem.
Száz gramm dohányt hagyott rám,
hogy legyen cigarettám.
S nem álmot, hanem alvást.
Nem látjuk többé egymást.
Zúg már az õsz, gyûlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.
Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derût lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.
Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva.
2
Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,
a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,
én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,
meg a természet gyönyörûn lecsapott rám.
Én fáztam elõbb, mert õsz volt már s aki emberi lény,
az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.
Kettõs remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy õsz elején,
mikor elkezdnek a szelid öregek köhögetni.
3
Je n'ai point de thème,
excepté que je t'aime -
költeni csak ezt tudtam,
mert mindig elaludtam,
hisz annyiszor öleltem,
ahányszor rája leltem.
Szemüveg volt az orrán,
az alól nézett énrám
s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
hunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.
Szivemben bizony kín dúlt,
mikor a vonat indult,
de nem sokat merengtem -
esett, hát hazamentem.
Száz gramm dohányt hagyott rám,
hogy legyen cigarettám.
S nem álmot, hanem alvást.
Nem látjuk többé egymást.
előadó:
Kaláka
album címe: Hajnali rigók
megjelenés: keressük!
hossz: 5:26
kiadó: Gryllus Kft.
zeneszerző: Gryllus Vilmos
szövegíró: József Attila
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6897
album címe: Hajnali rigók
megjelenés: keressük!
hossz: 5:26
kiadó: Gryllus Kft.
zeneszerző: Gryllus Vilmos
szövegíró: József Attila
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 6897
kapcsolódó videók
keressük!
