A miskolci Boni és Klájd
Oláh Ibolya
Szívünkre bús bánat terül
Néha nem is tudjuk, hogy későre jár
Szívünk egy szerelmes szívre vár.
Én nem tudom, mit hoz a holnap,
Én nem tudom, mi lesz velem.
Én játéka lettem a sorsnak,
Mert céltalan az életem.
Holnap már messze jársz,
Másnak meséled,
Azt a sok szépet,
Szerelmesen.
S én nem tudom, mit hoz a holnap,
És ki tudja, mi lesz velem?
Várom, hogy egy sóhajjal üzen nekem
S nem lesz velem könyörtelen
Várom,hogy a hűségért hűség a bér,
S nem hagy el engem egy senkiért
Én nem tudom, mit hoz a holnap,
Én nem tudom, mi lesz velem.
Én játéka lettem a sorsnak,
Mert céltalan az életem.
Holnap már messze jársz,
Másnak meséled,
Azt a sok szépet,
Szerelmesen.
S én nem tudom, mit hoz a holnap,
És ki tudja, mi lesz velem?
Holnap már messze jársz,
Másnak meséled,
Azt a sok szépet,
Szerelmesen.
S én nem tudom, mit hoz a holnap,
És ki tudja, mi lesz... velem?