Nincs a földön olyan ember
Akinek még sosem fájt a lelke,
Valamiért, valakiért
Sosem volt még boldogtalan perce.
Kinek ajkán vád, vagy panasz
A szemében könnycsepp sosem égett,
Aki azt még sosem mondta
Valakinek: szeretlek, míg élek.
A te fénylő két szemedből
Ne hulljanak értem soha könnyek
Én leszek a lélek benned,
S vigasz, ha majd nehéz idők jönnek
S ha majd egyszer őszi alkony
Dér lepi be a sok szép emléket,
Elmondom, hogy úgy, mint régen
Vagy még jobban szeretlek most téged.