Járogatom a falumat, nézegetem a házakat sorba
Megállok egy ablak alatt, mintha minden a régibe volna
Pedig az, az ablak sötét
Rózsa sincsen lehullott a szirma
Pedig mégis minden éjjel
Álmaimban oda járok édesanyám sírva.
Édesanyám ne sirasson, ha majd egyszer idegenbe járok
Ne fájjon a gyönge szíve, ne epessze én értem a bánat.
Nem maradok idegenbe
Minden éjjel haza jár a lelkem
Akáclombos kisfalumba
Török szegfűs udvaromba, mit én úgy szeretek.