Van úgy hogy egyszer lent és egyszer fent,
Szívemben szélvihar volt, s aztán csend,
Játszott egy angyalarcú álarcban,
Nem volt egy szent és nem volt ártatlan.
Van úgy, hogy egyszer lent és egyszer fent,
Szívemben szélvihar volt, s aztán csend,
Játszott egy angyalarcú álarcban,
Nem volt egy szent és nem volt ártatlan.
Heteken át,
Mindennap ugyanott láttam, úgy 11 tájban
Azt a gyönyörű lányt,
Rögtön a szívembe zártam,
S hagytam magam.
Minden akkor kezdődött,
És persze nem volt véletlen,
A végzet hálót szőtt,
Tudom, hogy tévedtem,
Mert ugyanúgy nála ébredtem, mint más.
Van úgy..
Próbáltam már,
Annyiszor leszokni róla,
De elég pár óra,
Ha nem telefonál,
Rohannék hozzá az első szóra talán
Ez ismerős egy történet,
És jól tudom nem véletlen
A szenvedélyem lett,
Ezt sosem éreztem,
De lehet hogy éppúgy tévedtem, mint más.
Van úgy..