Ott lakom én
Fáraó
Mindhiába éreztem az örvény egyre húz, megadtam magam, s ez lett a vége!
Ott lakom én ahol senki se lát, nincs aki hív engem senki se vár,
Nincs aki értem is sírna talán, szívből vagy úgy igazán,
Tőlem az élet oly messzire jár, nincs vagyonom engem elkerül a nyár,
Éjjel ma egymagam alszom el én, társam a csillagos ég.
Elszállt az élet, eltűnt mindem barát, úgy érzem ma már semmi nem fáj
Voltak idők amikor reménykedtem én, de sajnos ez is nagyon messze van már.
Ott lakom én ahol senki se lát, nincs aki hív engem senki se vár,
Nincs aki értem is sírna talán, szívből és úgy igazán,
Tőlem az élet oly messzire jár, nincs vagyonom engem elkerül a nyár,
Éjjel ma egymagam alszom el én, társam a csillagos ég.