Jaj, ki a világba már csak önmagáért sír
Jaj, aki levelet is már csak önmagának ír
Nevá-ne várjon az élettől kegyelmet!
Nevá-ne várjon, ne várjon több szerelmet!

Jaj, ki a lelke üdvéért a szerelemtől úgy fél
Kinek a lelke a porba guggolva gubbaszt, az élete mond mit ér?
Nevá-ne várjon, ne várjon több szerelmet!
Nevá-ne várjon, ne várjon több kegyelmet!

Ne szégyelld, ha az öledbe hullik a könnyed
Ne bánd, ha néha úgy érzed, így könnyebb
De te ne szégyelld, ha az öledbe hullik a könnyed
A rossz napok után úgyis a jobbak jönnek

Ná-ná-ná-nááj-na ná-náá-ná-nááj-ná ná-ná
Ná-ná-ná-nááj-na ná-náá-ná-nááj-ná ná-ná
Ná-ná-ná-nááj-na ná-náá-ná-nááj-ná ná-ná
Ná-ná-ná-nááj-na ná-náá-ná-nááj-ná ná-ná

Jaj, kinek a dereka a földre hajlik, mint a fűz
Kinek a csípője úgy ring, mint a tenger ölén, ha ég a tűz
Megér-megér-megérinti azt az élet
Megér-megér-megérdemli a szerelmet

Jaj, anyám, engem már semmi sem érdekel
Jaj, ez a szenvedély már sohasem múlik el
Megér-megér-megérinett az élet
Megér-megér-megérdemlem a szerelmet

Ne szégyelld, ha az öledbe hullik a könnyed
Ne bánd, ha néha úgy érzed, így könnyebb
De te ne szégyelld, ha az öledbe hullik a könnyed
A rossz napok után úgyis a jobbak jönnek

Ná-ná-ná-nááj-na ná-náá-ná-nááj-ná ná-ná
Ná-ná-ná-nááj-na ná-náá-ná-nááj-ná ná-ná
Ná-ná-ná-nááj-na ná-náá-ná-nááj-ná ná-ná
Ná-ná-ná-nááj-na ná-náá-ná-nááj-ná ná-ná