Freddy volt a zöldséges a piacról,
Molly meg egy bárban énekelt.
Freddy így szólt: „Molly, nem vagy viaszból”,
Molly meg szokás szerint dalolva felelt:
Obla-di, obla-da, fő, hogy élünk,
Gondok elől kitérünk.
Obla-di, obla-da, fő, hogy élünk,
Míg csak élünk remélünk.
Freddy gyorsan eladta az uborkát,
S egy húszkarátos gyűrűt vett neki,
Meg is kérte: „Add ide a cukor szád!”
Molly meg huncutkodva énekelgeti:
Obla-di, obla-da…
Lett egy gyönyörű házuk is már,
Benne várt a boldogság.
Minden gyönyörű álmuk valóra vált,
Pont úgy ahogyan gondolták.
Mind a ketten megélnek a piacról,
Házukban már bömböl a gyerek.
Higgyék el, hogy nem tehetünk mi arról,
Hogy Molly minden este dalolni szeret:
Obla-di, obla-da…