A szegedi sürgönypózna jaj, de magos,
Tetejében a porcelán jaj, de poros.
Rá van csavarintva az a kutya derót,
Akármilyen magos,leadja a szót…
Zörög az a sürgönyderót mint a haraszt,
De nem ér a masinája egy fagarast.
Dróton küldött tagnap csókokat a babám,
S eszi fene, most még szomjasabb a szám.
Megüzentem a rózsámnak én a minap,
Nem bízom a derótra a csókjaimat.
Inkább hozzáröpít a pöfögő vonat,
Személyesen tőlem különb csókot kap.