Tegyünk egy lépést, majd még egyet és így tovább.
Észre sem vesszük, már úton vagyunk.
Közben némi süteményt és cigarettát is veszünk,
Mint bárki más, ki Amerikában él.
Kathy és én már busszal megyünk tovább.
Kiváncsi vagyok, mi vár még ránk.
Négy napja stoppolva, keresve, kutatva,
Mint bárki más, ki Amerikában él.
Tömve van a busz,-olyan furcsák az arcok.
Mellettünk Kathy szerint egy kém utazik.
Rászóltam: vigyázz, mert minden szavunkat felveszi!
Gyújtsunk hát rá, a dobozban van még talán...
Elszívtuk mindet egy órája már...
Hát kinéztem az ablakon,
Ő egy újságba bújt,
És a hold fénye szép lassan ránk terült.
Látom, hogy alszik, hát nyugodtan bevallhatom,
Hogy nem tudom miért, de valami fáj.
Mindenhol jártam, de senki sem tudta,
Hogy miért jó, ha Amerikában él.