Egy tubus fekete festék,
A testem melletted fekszik,
Mára már eleget ettél,
Engem tán nem is szerettél.
Én vagyok a kosz a párkányon,
Én vagyok a toll a párnádon,
Én vagyok a vér a testedben,
Az enyém ez a kéz a kezedben.
Én ölelem át a telet,
Én olvasztom fel a jeget,
Az én szavam hatalom,
Enyém ez a fej a hasadon.
Egy tubus vörös festék,
A hajadba kenték,
Lángok egy őszi bálban,
Rád hiába vártam.
Én ölelem át a telet,
Én olvasztom fel a jeget,
Az én szavam hatalom,
Enyém ez a fej a hasadon.
Én vagyok a festék a szemeden,
Én vagyok az anyajegy a kezeden,
Én leszek a padlóra dobott ruha,
És én lihegek itt hozzád bújva.
Egy tubus lila festék,
Ha a szemembe néznél,
Felhoket látnál éjjel
Csókolózni szenvedéllyel.
Én vagyok a festék a szemeden,
Én vagyok az anyajegy a kezeden,
Én leszek a padlóra dobott ruha,
És én lihegek itt hozzád bújva.
Én repítem a sötétben a vágyat,
Én terítem le neked az ágyat,
Én hozom a napra az estét,
De TE csak bújj hozzám szótlanul,
ha mégis eltévednék.
Egy tubus sárga festék,
Veled nem változnak az esték,
Halott vágyak sikolya elszáll,
Ha elhagysz, már nem olyan nagy kár.
Én vagyok...
A végére fehér festék,
Hogy meghaljanak az eszmék,
S mint a blúzod ujja,
Tiszta lesz minden újra.