Nagy számok törvénye
FankaDeli
Verse 1.:
Vagy úgy szeress, ahogy vagyok, vagy ne nevezz a haverodnak,
búcsút intettem a kamaszkornak, mégis maradt jó sok hibám,
már nem vagyok olyan vidám, már nem nevetek mindenen,
mert ismerem a dolgok menetét,
legalábbis sejtem, hogy kiismerhetetlen az élet,
ez az elcsépelt szó, mely talán mégis a legszebb,
napról napra arra edzek, hogy kibéküljek magammal,
hogy felelősséget hordok a szavammal,
sokszor nehéz teher,
sokszor inkább lennék valami buta, kékszemű év arca,
aki épp arra tesz ígéretet, hogy jövőre még szálkásabb lesz,
de én a rapzajra indulok,
és bár nem áll jól a fullcap-em,
meg két centi a bicepszem,
kondi helyett papírra vetem e sorokat,
rap neked, meg a csajodnak a stílus,
ami kipattant kobakomból semmilyen okból, csak mert ez jött,
ez, ami nekem fontos,
és ha azt hallanád valakitől,
hogy FankaDeli egy nagyképű seggfej, hidd csak el, de tényleg!,
nem is voltam soha más,
persze, most magamról beszélek,
mégis, mintha tükörbe néznél,
az egyszerűbbnél egyszerűbb az ok: igen, mi, az emberek,
van, aki prédikál, van, aki kurvákkal hempereg,
és a kopasz brutál hentes kidobó is gyúr, mert gyerekkorában csúfolták,
a kamasz lány leszopja az egész diszkót,
mert magára hagyták, és így azt hiszi, szeretik,
persze megesik, hogy összeáll minden:
anyu, apu, tesók, nagy ház, kocsi, zseton a bankban,
de a bajban kevés minden háttér,
mikor a rák az egész testeden átér,
mikor a karambol ezer darabra szaggat -
nem kéne ilyenekről beszélnem,
de, tudod, nem nézem jó szemmel,
hogy a fejünk a homokba dugva úgy teszünk, mintha minden szuper volna,
hogy holnapra úgyis elfelejtjük az egészet:
ami lehet, az lesz is, nem érted...?
Refrén:
Nagy számok törvénye,
végtelen örvénye,
a Sors pár tölténye
szemem kötné be,
halkan löknél le,
kérném, Őt még ne,
vártam több éve,
ezt érzem Őt nézve...
Nagy számok törvénye,
végtelen örvénye,
a Sors pár tölténye
szemem kötné be,
halkan löknél le,
kérném, Őt még ne,
vártam több éve,
ezt érzem Őt nézve...
Verse 2.:
Nincs gyilkosabb jelenet, mint mikor józan ésszel letepered a szerelmed,
a saját példámból tudnék mesélni, jó pár átlagos történet,
hiszen minden megtörténhet,
én csak egy körképet írok le szavakkal,
melyet impresszióim keltenek életre,
ahogy a légy az ételre,
én is pillanatról pillanatra szállok át a gondolatok hullámain lovagolva,
ha újra szemedbe kellene néznem, ereim megtelnének dühvel,
hogy mért baszott ki velünk a Világ módszeresen?,
hogy lehessen miből tanulni?,
a faszt,
csupán a verziók tömkelege alkotott,
mért van az, hogy akivel randizom nem jön be?,
de a barátnője kacsintása elvarázsol egy szempillantás alatt,
súlyos kamat ez egy vesztes típus morálján,
és akkor az éjben egy ordítás,
itt persze, hogy nincs más, amibe kapaszkodnál vagy -nék,
ismersz, csúnya vagyok, de ismerek jó pár szép pávát,
ők töltik meg Isten földi farmját,
hiába nyújtja az ember a karját...
Refrén:
Nagy számok törvénye,
végtelen örvénye,
a Sors pár tölténye
szemem kötné be,
halkan löknél le,
kérném, Őt még ne,
vártam több éve,
ezt érzem Őt nézve...
Nagy számok törvénye,
végtelen örvénye,
a Sors pár tölténye
szemem kötné be,
halkan löknél le,
kérném, Őt még ne,
vártam több éve,
ezt érzem Őt nézve...
Vagy úgy szeress, ahogy vagyok, vagy ne nevezz a haverodnak,
búcsút intettem a kamaszkornak, mégis maradt jó sok hibám,
már nem vagyok olyan vidám, már nem nevetek mindenen,
mert ismerem a dolgok menetét,
legalábbis sejtem, hogy kiismerhetetlen az élet,
ez az elcsépelt szó, mely talán mégis a legszebb,
napról napra arra edzek, hogy kibéküljek magammal,
hogy felelősséget hordok a szavammal,
sokszor nehéz teher,
sokszor inkább lennék valami buta, kékszemű év arca,
aki épp arra tesz ígéretet, hogy jövőre még szálkásabb lesz,
de én a rapzajra indulok,
és bár nem áll jól a fullcap-em,
meg két centi a bicepszem,
kondi helyett papírra vetem e sorokat,
rap neked, meg a csajodnak a stílus,
ami kipattant kobakomból semmilyen okból, csak mert ez jött,
ez, ami nekem fontos,
és ha azt hallanád valakitől,
hogy FankaDeli egy nagyképű seggfej, hidd csak el, de tényleg!,
nem is voltam soha más,
persze, most magamról beszélek,
mégis, mintha tükörbe néznél,
az egyszerűbbnél egyszerűbb az ok: igen, mi, az emberek,
van, aki prédikál, van, aki kurvákkal hempereg,
és a kopasz brutál hentes kidobó is gyúr, mert gyerekkorában csúfolták,
a kamasz lány leszopja az egész diszkót,
mert magára hagyták, és így azt hiszi, szeretik,
persze megesik, hogy összeáll minden:
anyu, apu, tesók, nagy ház, kocsi, zseton a bankban,
de a bajban kevés minden háttér,
mikor a rák az egész testeden átér,
mikor a karambol ezer darabra szaggat -
nem kéne ilyenekről beszélnem,
de, tudod, nem nézem jó szemmel,
hogy a fejünk a homokba dugva úgy teszünk, mintha minden szuper volna,
hogy holnapra úgyis elfelejtjük az egészet:
ami lehet, az lesz is, nem érted...?
Refrén:
Nagy számok törvénye,
végtelen örvénye,
a Sors pár tölténye
szemem kötné be,
halkan löknél le,
kérném, Őt még ne,
vártam több éve,
ezt érzem Őt nézve...
Nagy számok törvénye,
végtelen örvénye,
a Sors pár tölténye
szemem kötné be,
halkan löknél le,
kérném, Őt még ne,
vártam több éve,
ezt érzem Őt nézve...
Verse 2.:
Nincs gyilkosabb jelenet, mint mikor józan ésszel letepered a szerelmed,
a saját példámból tudnék mesélni, jó pár átlagos történet,
hiszen minden megtörténhet,
én csak egy körképet írok le szavakkal,
melyet impresszióim keltenek életre,
ahogy a légy az ételre,
én is pillanatról pillanatra szállok át a gondolatok hullámain lovagolva,
ha újra szemedbe kellene néznem, ereim megtelnének dühvel,
hogy mért baszott ki velünk a Világ módszeresen?,
hogy lehessen miből tanulni?,
a faszt,
csupán a verziók tömkelege alkotott,
mért van az, hogy akivel randizom nem jön be?,
de a barátnője kacsintása elvarázsol egy szempillantás alatt,
súlyos kamat ez egy vesztes típus morálján,
és akkor az éjben egy ordítás,
itt persze, hogy nincs más, amibe kapaszkodnál vagy -nék,
ismersz, csúnya vagyok, de ismerek jó pár szép pávát,
ők töltik meg Isten földi farmját,
hiába nyújtja az ember a karját...
Refrén:
Nagy számok törvénye,
végtelen örvénye,
a Sors pár tölténye
szemem kötné be,
halkan löknél le,
kérném, Őt még ne,
vártam több éve,
ezt érzem Őt nézve...
Nagy számok törvénye,
végtelen örvénye,
a Sors pár tölténye
szemem kötné be,
halkan löknél le,
kérném, Őt még ne,
vártam több éve,
ezt érzem Őt nézve...
kapcsolódó videók
