Messze a cél és Te húzod az indulást,
Féken a gáz, de csak startjelre vár.
Tudom, szereted a szót, de van valami más:
A szemed, a szád és minden, ami attól jó,
Hogy nem látható.
Indul a menet, és addig meg sem áll,
Amíg az úton feszül a fehér sáv.
Nekem Te leszel a jó, ma nem kell más,
Csak mondd, hogyan higgyem el azt,
Hogyha múlik a Hold, Te nem változol.
Ez csak egy álom, nem igazi vágy,
Ha reggel máshol, más valaki lesz a nagy Ő,
Az is épp olyan jó…
Hajnali napfény úgy veti ránk magát,
Mint aki üldözött eddig, és megtalált.
Lassan változik a kép és múlik az a szó,
Tudom, hogy neked csak emléknek kell, ami volt,
És ez ettől jó.
A reggel miért hoz mindig mást,
Mint amit álmodtál,
És az éjjel miért ver át?
Ez csak egy álom…