Szólj, van-e még, ami kell, amiből nem elég,
A sárból húz fel, és az égig emel, nem enged el.
Szólj, van-e még, az a csend, ami csak nekünk szép,
Bennünk bújt el, minket szótlan ölel, reményt hoz el.
Szólj legalább úgy, hogy idenézel,
Súgd, ami fáj, szemed mélyével,
Ezer évünk ne veszítsd el,
Ez a Nap értünk kel csak fel,
Minden reggel.
Szólj, van-e még, ami űz minket egymás felé,
Azt mondtuk: szent, hogy ez mindent jelent, s most ki merre ment?
Szólj legalább úgy, hogy idenézel,
Súgd, ami fáj, szemed mélyével,
Ezer évünk ne veszítsd el,
Ez a Nap értünk kel csak fel,
Minden reggel.
Értünk kel a Nap, értünk kel a Nap.
Szólj legalább úgy, hogy idenézel,
Súgd, ami fáj, szemed mélyével,
Ezer évünk ne veszítsd el,
Ez a Nap értünk kel csak fel,
Minden reggel.
Ezer évünk ne veszítsd el,
Ez a Nap értünk kel csak fel,
Minden reggel.