Tudom mit szeretnél, érzem rajtad, nagy a baj,
Hogyha tudnál, mennél, de benned is nagy a zűrzavar,
Egy dalt dúdolsz hamiskásan szüntelen,
S a szemed mélyén egy megtűrt fény üzen nekem.
Mindig mondtad, búcsúzni csak könnyedén,
Pedig könnyek nélkül a szomorúság mit sem ér,
Hiszen veled is van így, hogy valami fáj,
S a bánat így lesújt, hogy egész nap csak sírnál.
Ne rohanj el,
Gyere, ülj le mellém és figyelj rám,
Ne siesd el,
Hidd el, én se tenném, ha kérnél rá,
Kell, hogy várj,
Nézd, a hajnal köszönt ránk,
Tele hittel jött hozzánk,
Hittel jött hozzánk.
Csonka csendünk a folytatáshoz túl kevés,
Szembenéznünk a tegnapokkal túl nehéz,
De a pillanatokban ott az esély,
Hogy előlről kezdjük, hát maradj még, ne félj.
Ne rohanj el,
Gyere, ülj le mellém és figyelj rám,
Ne siesd el,
Hidd el, én se tenném, ha kérnél rá,
Kell, hogy várj,
Nézd, a hajnal köszönt ránk,
Tele hittel jött hozzánk,
Hittel jött hozzánk.