Várt, nagyon várt,
Egy kicsit sírt, mert nagyon fájt,
A te mamád,
Csak tőled félt, csak téged várt,
Te érted adta át kölcsön önmagát.
Várt a szobád rád,
Neked akkor minden járt,
Az Èjszakát
A hangod járta mindig át,
A jó meleg perceket kérted,
Érezted már jól, itt minden a tied.
Végre látom én,
Honnan jön a fény,
Végre látom én,
Itt vagy, kis Remény.
Nem kerestünk, de rádtaláltunk,
Hát így jártunk, összeér már a sorsunk.
Végre látom én,
Honnan jön a fény,
Végre látom én,
Itt vagy, kis Remény.
Élsz és sosem félsz,
A világ nagy játék és kész,
És ne is félj,
Mert közénk boldognak jöttél,
Mosolyt szűrj, ne vonszolj soha gondot,
Érezned kell jól, hogy itt minden rólad szól.
Végre látom én,
Honnan jön a fény,
Végre látom én,
Itt vagy, kis Remény.
Végre látom én,
Honnan jön a fény,
Végre látom én,
Itt vagy, kis Remény.