1. Köd borítja lelkünk ablakát,
Megkötöztük a szeretet angyalát.
Ráfagy mindenre a jég,
A város alszik rég,
S az utcák szürke vándora végre aludni tér.
2. Meggyaláztuk a természet templomát,
Mélyre ástuk a tudás nagy szobrát,
Írják majd színes krónikák,
Hogy voltak próféták,
A jövőt keresték, s a múltat siratták.
R. Vigyázz ránk világmadár,
Ha túl nagy a zaj mindenfelé!
Kérdések égnek a tűzfalakon,
Nem válaszol Bölcs Salamon.
Vigyázz rám! Kísérjél utamon!
3. Tudósok játsszák némán az ostobát,
Egyedül hagyták a szomorú Földanyát,
Arcuk álarc volt csupán,
S a mindenség ajtaját zárva találja majd
A hálátlan világ.