Ó, bú látott, nagy kínt vallott gyarló testem,
Ily nagy kínba, siralomba érted estem.
Éjjel-nappal, jajgatással
Magam csak vesztem s elvesztem.
Mire hozzá s ím mint csalá a rossz világ,
Kiszárada én kezembő', mint egy virág.
Mérget onta, ím mint ronta,
Alattam romla, mint az ág.
Átkozott vót Földön néktek engedésem,
Átkozott vót e világra születésem.
Átkozott vót, nem áldott vót
Minden járásom, kelésem.
Jaj má' nékem, jaj, örökké kell kínlódnom.
Jaj, nem lehet soha innét szabadúnom.
Jaj e tűzbe, jaj, e tűzbe,
Hogy nem vót szabad kimúnom.
Ó, hol vagytok, hogy nem láttok jó barátim,
Velem bánó s engem szánó jó rokonim,
Ó, szerelmes, édes, kedves
Régi sok jóakaróim.