Csend van, nyugalom, körülötted néma falak
Semmi nem mozdul és semmi nem halad
Mégis a füledbe ordít a szívedbe mar
Az agyadat tépi, földdel eltakar
Bánt, kínoz, nem tudod miért
Nem tudod mi ez, de éget még.
Szobádon nincs ajtó, csak egyetlenegy ablak
A kinti dolgok most is hidegen hagynak
Mint mindig, ha nézed ahogy rohan kint a világ
Itt benn pedig csend van, állókép a szobád.
Mégis a füledbe ordít a szívedbe mar
Az agyadat tépi, földdel eltakar
Bánt, kínoz, nem tudod miért
Nem tudod mi ez, de éget még.
Lelassult mozdulatok, reménytelen kísérlet
A falkaparástól az ujjad bevérzett
Szabadulni próbálsz, az életbe vágysz
Ugye egyedül nem megy, hát mondd: mire vágysz?
Csak van még valaki, aki olyan mint Te
Ha rátalálsz, tedd hát te is ezt vele.
Hogy : a fülébe ordíts, a szívébe marj
Az agyát tépd, földdel eltakard
Bántsd, kínozd, csak ne fakassz vért
Jusson eszedbe: veled is ezt tették!