/Közr.: KÖZREMŰKÖDIK: Az Abszolút Pont, A Boldogság Hóhéra és A Hasadtfejű Fijú/

A Fekete Lovag [ének]:
Al bácsi kedves és jó.
Nincs rá szó, hogy ő mennyire jó.
Szeretjük Al bácsit, és ő is minket.
Mindig a kedvünkre tesz, mert ő oly' jó, hogy nincs is rá szó.
Bár kissé furcsán néz ránk, de olyan aranyos...
Cukorkával és csokikával kényeztet minket.
Ó, annyira szeretjük őt�

A Fekete Lovag [szöveg]:
Al bácsit szeretem a legjobban minden felnőtt közül.
Mikor játszadozunk vele, annyira örül, hogy
Csokikát ad és mindig mosolyog ránk.
Kellemesen meleg nyalókával tömi be a szánk.
A kedvencem a fánk és ő oly' finomra készíti...
A fánkok szélét keserédes nyálkával díszíti.
Annyira szeret minket, hogy fizikálisan is érezzük,
Hogy ő ebben mit szeret, sohasem kérdezzük.
Csak megteszünk mindent, mit szeme, szája megkíván.
Van a hálószobájában egy kényelmes dívány...
Sokszor szoktunk rajta játszadozni, rosszcsontkodni hárman.
"Csak mondd meg, hogy mi kell, cicafiú, bátran!"
Ilyeneket mond, meg hogy: "- Ne légy szégyenlős!".
"Ebben nincs semmi rossz, édesem, légy erős!"
Én hiszek is neki, hiszen nem csapna be soha,
Mert én csak egy naiv kisfiú vagyok, de nem ostoba.
Velünk sohasem mostoha, csak a világot nem szereti,
Mert őt senki sem kedveli, és mindenki megveti.
Azt mondja, nem értenék meg azt, hogy mi folyik nála
És még azt is, hogy ha kitudódna, nem lenne maradása,
Mert sokan kívánnák a halálát, mert buták az emberek.
De akkor is Al bácsi az, akit a legjobban szeretek.

Az Abszolút Pont [szöveg]:
Al bácsinak van egy kedves testvére,
Csak hát szegénynek rángatózik a szája széle
Ennek ellenére én nagyon szeretem, mert ő egy horgász,
És mindent megtesz azért, hogy ne maradjon éhenkórász.
Ő nem horgászbottal fog halat, hanem nagykéssel.
Én még kicsi vagyok, és nem érem fel ésszel
A technikáját; de nem is érdekel,
Mert amikor a nap felkel, addigra mindig hazaér.
Frissensült tüdővel vár minket minden reggel.
Ezzel akar nekünk örömöt szerezni.
A hosszúlábú halakat kedvünk szerint szeleteli.
Aztán meg szokott festeni is: a keze mindig piros.
Amikor kifesti a fejét mindig aranyos.
A falakon is vannak furcsán, lefelé álló keresztek.
Néha a halak pár napig alattuk fekszenek.
Ezek a játékok nekem mindig tetszenek.
Bőr mellényeket varr nekem, én pedig felveszem,
De meg kellett ígérnem, hogy utcára nem viszem,
Mert nem értenék az emberek a művészetét.
Én imádom őt, és szeretem a természetét.

A Boldogság Hóhéra:
Én csak Álmost ismerem, de mélységesen tisztelem,
Hisz némi intelem, amivel mindig ellát;
És némi pajkosságért adja a dellát.
Néha zavar, hogy női ruhát visel,
És viselkedése más férfiakat ingerel,
De melegséget és szeretetet csak ő ad.
Bárkit szívesen bizalmába fogad.
Igaz kedvencéből, a kobászból csak a nagy,
És hosszú fajtát szereti;
De ezért sok ember megveti, megveri,
Társadalmunkból kiveti, de
Szűk baráti köre meghalni nem engedi.
Néha többen is összejönnek meleg estéken,
És pirospacsiznak jó pár forró fenéken.
Vagy krémes kolbászt szopogatnak elég komolyan.
De nem változtat senki ezen a tényen.
És én megértem őt, és kitartok mellette, hogy
Legyen egy kisfiú, aki őt igazán szerette.

A Hasadtfejű Fijú [szöveg]:
Kedves megjelent szülők, az aggódásba bele nem őszülők.
Figyelmeztetünk mindenkit, hogy legyenek résen,
Nehogy részt vegyenek egy családi temetésen,
Mert bizony-bizony-bizony sose lehet tudni,
Ki viszi el a kislányukat a diszkó mögé lefektetni.
Hát ne tessék őket elengedni,
Mert jól meglesznek B*SZVA!