PIM70: A tárgyak társasága – írók gyűjteményei a Petőfi Irodalmi Múzeumban Jókai Mór sétapálcáitól Lázár Ervin nyakkendőgyűjteményéig
tovább
Végveszélyben a Föld
A Ricsiék
A Fekete Lovag és Az Időutazó:
Nincs már vissza sok idő és a Föld teljesen el fog pusztulni,
Mert az ember nem jó semmi másra, csak a rombolásra.
A pusztító ember, mint John Spartan.
Kártékony kis féreg ebben a hatalmas Univerzumban.
Nem fog észhez térni a következő Millenniumban sem,
Hanem addig folytatja alávaló kis játékait,
Amíg nem marad sem hely, se élettér még magának sem.
Még egy családnak sem. Még egy csalárdnak sem. Még egy galádnak sem.
Érdemes lenne elgondolkodni ezen!
Úgy hiszem, nem beszélek ostoba dolgokat.
Emberiség, próbálom megkönnyíteni a dolgodat, de nem figyelsz.
Én egyidős vagyok a Föld keletkezésével,
Tehát tanúja voltam annak is, hogy egy esetlen állatból
Gondolkodó lénnyé váltál.
De mikor öntudatodra ébredtél, nem használtál, hanem inkább ártottál.
Először csak azért öltél, hogy önnönmagad fenntartsd,
Majd később azért, mert már élvezted.
Ezzel természetes ártatlanságodat elvesztetted,
Hiszen magad mindenek fölé helyezted.
Azt hitted, megteheted, de nem ez az igazság.
Amit tettél, nem volt más, mint alávaló gazság.
Nem vagy nagyság!
Egy pici kis porszem, aki mindenek urának képzeli magát,
Pedig csak egy tudattal rendelkező állat,
Aki még magának sem mond igazat, csak áltat.
Nincs már vissza sok idő és a Föld teljesen el fog pusztulni,
Mert az ember nem jó semmi másra, csak a rombolásra.
A pusztító ember, mint John Spartan.
Kártékony kis féreg ebben a hatalmas Univerzumban.
Nem fog észhez térni a következő Millenniumban sem,
Hanem addig folytatja alávaló kis játékait,
Amíg nem marad sem hely, se élettér még magának sem.
Még egy családnak sem. Még egy csalárdnak sem. Még egy galádnak sem.
Érdemes lenne elgondolkodni ezen!
Úgy hiszem, nem beszélek ostoba dolgokat.
Emberiség, próbálom megkönnyíteni a dolgodat, de nem figyelsz.
Én egyidős vagyok a Föld keletkezésével,
Tehát tanúja voltam annak is, hogy egy esetlen állatból
Gondolkodó lénnyé váltál.
De mikor öntudatodra ébredtél, nem használtál, hanem inkább ártottál.
Először csak azért öltél, hogy önnönmagad fenntartsd,
Majd később azért, mert már élvezted.
Ezzel természetes ártatlanságodat elvesztetted,
Hiszen magad mindenek fölé helyezted.
Azt hitted, megteheted, de nem ez az igazság.
Amit tettél, nem volt más, mint alávaló gazság.
Nem vagy nagyság!
Egy pici kis porszem, aki mindenek urának képzeli magát,
Pedig csak egy tudattal rendelkező állat,
Aki még magának sem mond igazat, csak áltat.
kapcsolódó videók
keressük!
