KÓRBONCNOK:
Ha összeáll a páros, ettől befosik a város. 2 csapat, 4 név, itt a Wacuum ütemgyáros!
Tisztázzuk már most, húzz a fejedre egy zsák fost, ha játszod a jánost.
Hallgasd a bárost, a Wacuum zene rádkóstol, elkenjük a szádat rágóstól.
Eladom a toronyórát láncostól, ránézésre megállapítom spanod fuxának a jaszkarát.
Összetartás legyen, nekem nem kell a snassz barát,
nyeld le a parát, amíg Akkezdettel elhúzzuk a nótádat
Leütöm az utolsó órádat, miután megiszom a CocaCola-dat,
aztán visszaállítom a PH érteket, nem ismerek mértéket a lélek lepte rap-be,
szerkó: terepbe reppenek be. Ha leszarás lenne, szorongás se lenne,
de ha túl sokat leszarsz, elfogy a krepp, untatja az agyamat, a sok kamu rap...

Üzenem az összes nagyképű egyénnek: ingyen van a méreg, vegyétek azt’ egyétek,
Aza, meg a menyétek, ha kiállunk a színpadra, elfogynak a remények.
Szopjanak a sznobok, meg szopjanak a szegények!
A leszart szegélyek, korlátolt erények, halljátok kemények?
A villám álljon belétek, mi a pálya felétek?
Itt minden stimmelő, üsse kő, a Fhészek neked büntető, a zene lüktető,
Ha velünk pörögsz, rájössz az élet nem egy mese,
manapság kétszázért elpattan egy vese.
Hiányos testvérem a létrának a foka, aki nem vigyáz velünk, annak ott marad a foga.

SAIID:
Megbasztam a rapszakmát, de kellett volna óvszer,
sok emszi született, kaptatok stílust meg módszert,
hogy hogy kell, de innentől a helyzet meleg pajtás,
mert elhagylak és nem fizetek gyerektartást.
Az okos, ha nem érti a játékot, nézi,
AKPH, Wacuum, Fhészek érzi,
te csak erőlteteted, mint éhes ember a szarást,
tempera kakás, kint vagyok a levegőn, velem szemben a lakás és fojtogat.
A Krómmal megnevezem a dolgokat,
a valóság annak való, aki nem bírja a drogokat,
adod itt a hóchemet, kívánod a bókomat,
mindegy, ki a kapitány az is TenCash és bólogat szegény.
Cinkesszéfészek regény. Seprő kemény, velős lepény, verőlegény.
Haver ez nem playback, utánam Odupla és a szentképek,
a mi festményünk hanggal mozgott, a tiéd a csenddé lett.

ODUPLA:
Csak tűnődök azon, amikor különös tündérekkel tündökölök.
Könnyen a bűnök közepébe lépek a lépemmel.
Üres lelkű gépekkel, beporozlak a méreggel,
másnap csak kérdezed: miért nem kérdezted?
Depresszív érzéseidet eltitkolva a térben csak szétesel,
szétvet az ideg, ha folyton fojtogatsz.
Nem parázok, ha a levegő fullosan fullasztja a torkomat, ortopéd a gondolat.
Ragadozóként taposom a gyomokat, nem hagyva véres nyomokat.
Nyomorék csak ugatna, ha hangot adnék a szájába,
utolsó vacsoraként élem meg a dolgokat, magam mögé dobva a dolgokat.
Elvarrom a szálakat, szánalmas alakok szövege belevág a szemembe,
szemtelenül rohanok bele a gödörbe, kiköltözök az örök harci mezőkre,
mezopotámiai őröknek szórom majd a space cake-t, fessél nekem szép képet, kéket,
amit széjjel tépek. Mit kértek még? Vágjátok a betétet, amitől bevadultok, meg betéptek.
Belazulok, mire megértem, hogy én ezt megértem.
Őszinte részvétem, ha nem tetszett a részvétem,
részvényként kúszik fel a Fhészek a szögesdrótos létrán.

ÚJONC:
Hab-kavalkád, felkavart kád
szökik a micsoda pazarlás
Tel-Avivben talajvízt lát a szemed, ha televíz.
Kalamajkát, nyelvi kaland Majkát éri galamb ajkán,
amíg balalajkán dalom a dajkám
Meg szemcsét tele hintett Antony Quinntett
át az ajtón is pantomim intett Kate Winslet
mögötte Blik Dani festette Titanik díszlet
így zsámolygunk a Wigwamig
Kínkeservers, szervez a Cerveza
szerencsejátékozlásod a koszt ásod, perverz vagy.
Gerlezaj, Beraj Zoltán, Toma segíts Zorkán dzseki
fölkapott fókafaj betekerve folpackkal
éjszakánként szám szélén a holtakkal hol dudva nő.
Acetonos ton, lesz akcentusom este, meg cet ecetesen
az egycentesem pedzegetted egyszer te sem.
Anonímbuszkulcs ejti a basszuskulcst
mint gusztus galamb gesztust
túszul s elpusztul
ide betompult betonpult
ez volt az utolsó plusz dolcsi, slussz pulcsi