Rém Srác:
Számomra kissé visszás ez a mai, modern világ:
A mai, modern bikák, és a mai modern picsák.
Kiváltképp a világnézetük, és az egész lényegük,
És, hogy hülyének néznek minket, mikor ésszel érvelünk.
Hogy mi a faszt képzelünk, mikor kritizálunk?
Hogy úgy hisszük, jogunkban áll, hogy dirigálunk.
De ez csak vélemény. Vagy már saját véleményünk se lehet?
Ha ez a lét túl egysíkú, nem kémlelketjük az eget?
Sok dilettáns, arrogáns, intoleráns majom.
Ha ők nem lennének, úgy érzem, nem lenne különösebb bajom
A környezetemmel,
És nem lennék támadva a bölcseletemmel,
Mely nem is olyan bölcs, csak reális és logikus,
Kicsit pesszimista, szarkasztikus, cinikus és sztoikus.
Nem érezném elveszettnek magam a Földön,
S nem érezném, hogy szellememnek testem egy börtön.
Nem kéne anyukámtól sörre kérnem kölcsön,
S nem érezném, hogy időmet vesztegetve töltöm.
Nem kéne a tömegközlekedéstől annyira félnem,
És nem kéne hánynom, mikor a tévémet nézem.
Nem kéne görcsölnöm, hogy hogyan lesz pénzem,
Csak szabadon és kiegyensúlyozottan magamnak élnem.

Zsír Srác:
Szerintem a kommunizmus jó volt egykoron.
Remélem, ezt a vad kapitalizmust is megszokom,
Ahol egyfolytában plázák épülnek,
A csúnya lányok megszépülnek.
A régi tradíciók elévülnek,
Az emberek a mókuskerékben elszédülnek.
Nem tudnak egy pillanatra megállni,
Nem képesek az emberre 5 percet szánni.
Nem tudnak várni, nem tudnak megalkuvás nélkül élni.
Nem tudnának szívből adni, vagy kérni.
A jól bevált szabályok értelmet vesztenek.
Az emberek lopnak, hazudnak, csalnak, tettetnek.
Hitet vesztenek, már nem vetnek keresztet.
Már csak a rend árnyékát élik,
Az előrejutáshoz a Sátán segítségét kérik.
Az erkölcsöt saját mércéjükkel mérik,
Szektákra oszlanak, lelkileg kifosztanak,
Mindent ellepnek, mint egy sáskaraj.
Tisztaszívből örülök neked dicső emberi faj.

Beteg Srác:
A zene szeretete, ami stílustól független.
A barátaimmal e mellett csüggedten tüntettem.
De rá kellett jönnöm, hogy csak anyázás, meg fika
Létezik, ez az egyetlen hazai taktika.
S igazából kevesen figyelnek magára, a zenére,
Amire szüksége van mindenkinek, mint gyereknek az ebédre.
A zene szórakoztat, örömet hozhat,
Elgondolkodtat, vagy bánatot oszlat.
Érzelmeket kifejez, magával ragad, utaztat,
Igazi muzsikával bárki drog nélkül utazhat.
Lehet az Hip-Hop, techno, drum & bass, hardcore,
Vagy punk, folklór: a zene semmiben sem gátol.
Sőt, épít, sőt, életünk során egész végig alakít,
Hogy milyen zenét hallgat, az meghatároz valakit.
De a stílushoz kapcsolódó öltözködési szokások
Lassan fontosabbak lesznek, mint az erkölcsi morálok.
Szóval, ne a ruhát nézd, hanem a zenét, amit hallgatsz!
Köszönd meg, amit tőle kapsz, és örülj, ha te is adhatsz.

Nyugodt Srác:
Azon gondolkodom, mit mondhatnék Én még?
Tudom, az ártatlanságunk elveszett már rég.
Nincs már egy őszinte nézés, egy őszinte kérdés,
Minden, ami maradt az irigység és az alázó sértés.
A féltés is hazug, mint az ölelés vagy egy mosoly,
A kétoldalas puszi, pedig azt hittük, hogy komoly.
Az eredendő bűn már nem csupán csak a megszületés ténye,
Kiegészült egy képpel, ez a fogamzás visszás körülménye.
A hely lehet egy kocsi hátsóülése vagy táborban egy sátor,
Aki bárhol odateszi magát, mostanában az az igazán bátor.
Mindenki élvezi a szabadságot, pedig olyan, mint egy hologram,
Annyit sem ér, mint egy név helyett megadott hamis monogram,
Látszólagos, de kapatos, sokak szerint élvezhető, magasztos,
Szerintem, amit szabadság nevén kapunk, az hazug, és alantos.
Aki sok helyütt megfordul, annak az élete kalandos,
De vedd észre, az ásványvíz, amit kapsz, még az is palackos.
Be van zárva, mint te ebbe az ócska, romlott, értéktelen világba
A Srácok most elmondták véleményüket, és remélem, nem volt hiába...