Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
A Srácok motyognak
A Srácok
Rém Srác:
Energialöketek, véres köpetek, mélyen megbúvó gyökerek.
Újabb rendszer ellenes szöveget elkövetek.
Desszertek, aperitifek, mélyhűtött köretek.
Ha befejeztétek, most én jöhetek.
Kihasznált testek, puhányok, restek.
Xanaxszal szöveteimben vérrel írt szavakat festek.
Őrület, gyűlölet, halál és harag.
Vértől csöpögő falak, kibelezett halak.
Csak az idegesség maradt, magamból kifestem.
A sötétre kifekszem, az emberi fajból kivesztem.
Nem tartozom ide. Haragudjak, de kire?
Csak magamra?
Gonosz gondolatok, alantas fondorlatok kúsznak lassan az agyamba.
Előttem téglafal, elmémben képzavar,
Nappalom félhomály, kezemben gépcsavar.
Szememben vérerek, feszülten térdelek,
Köröttem térerők, elnyűtten ébredek.
Folyton csak kérdezek, de választ nem kapok.
Szívem lassan ver, érzem, hogy meghalok.
Szavakat suttogok, magamba tuszkolok
Szereket, melyeket zsebemben dugdosok.
Nézésem zaklató, mindenre kapható,
Légzésem szaggató, nehezen hallható...
Zsír Srác:
Feküdtem reggel az ágyamban.
Kis Andiról álmodtam álmomban.
Arról is, hogy kocsival mentem, egy házba beléptem,
Leültem egy székre, és szépen betéptem.
Xilites rágó, Vereckei-hágó, én akkor nem ott voltam,
Ha jól emlékszem, az orosz sztyeppeken szekeret toltam.
Én nem így akartam, előre szóltam,
El is jöttem, a medvékkel harcoltam.
De a tajgát meguntam, egy kicsit elkumtam,
Elindultam délre, de nem kúrtam félre.
Ringyók, térdre! Szopjatok kékre!
Ha még nem kajáltatok, ez lesz ebédre.
Nem kell a szobámba mályva tapéta,
Csak egy ötszemélyes CCCP rakéta.
2 lábam közt a botom staféta,
Fogd meg jól, s belőlem fog szólni a próféta.
Ez nem Görögország, és nem Kréta,
Nézz az orrod elé, te idióta, analfabéta.
Nyugodt Srác:
Motyogó, mindent kikotyogó, örök mozgó, torzó
A lányok szerint vonzó, bibét nem porzó szél,
A szép lányoktól fél, magából soha ki nem kél.
Végzete szerint él, nem lázad, éppen ezért soha el nem fárad,
Nem veszíthet, mert nem kezd harcot, szótlan viseli a kudarcot,
Mint a bárány, kit kivégezni visznek,
Úgy kell a világnak, mint cián-mérgezés a víznek.
De most betoppan, egy öngyilkos merénylő újból robban,
Új élete kezdődik bebábozódott állapotban, burokban,
Hiszen a meglelt kirakósjáték-részlet a hiányzó darab,
Eddig is tróger volt a Nyugodt Srác, és továbbra is az marad.
A jövő kecsegtető, bár múltja nincs,
Hihetetlen, de léte számára a legnagyobb kincs.
Kertkovácsoló, pénzharácsoló, nem olcsó, léha préda,
Csajozásban béna, hiszen rég megkukult, néma.
Nem szól, hisz semmi értelme nem lenne,
Ha volna jó dumája, azzal éppúgy semmire se menne.
Terve, elképzelése folyton dugába dől, de már nem bánja,
Csak csonka családja, ami esténként szeretettel várja.
Beteg Srác:
Sötétben tapogató, labdát adogató,
Ide-oda pattogó, cukorka nyalogató.
Nem csak a képzeletedben lakó, zöld szemű manó.
Négy darab bölcsességfoggal, öntudattal és joggal,
Jogot formálva, gyakran próbálva,
Nyugodtan fekve, lábat lóbállva,
Érdekesen hamis ideológiákat formálva,
Magában motyogva, darabokra potyogva,
Hamis mosollyal vicsorog a nem létező okokra.
Hisz nem vagyok szép, de szíveket török,
Mivel nőket ölök, mert a szerelem örök.
Pont, mint a Halál.
Tisztellek, és meghajlok, mint Mátrixban a kanál.
Energialöketek, véres köpetek, mélyen megbúvó gyökerek.
Újabb rendszer ellenes szöveget elkövetek.
Desszertek, aperitifek, mélyhűtött köretek.
Ha befejeztétek, most én jöhetek.
Kihasznált testek, puhányok, restek.
Xanaxszal szöveteimben vérrel írt szavakat festek.
Őrület, gyűlölet, halál és harag.
Vértől csöpögő falak, kibelezett halak.
Csak az idegesség maradt, magamból kifestem.
A sötétre kifekszem, az emberi fajból kivesztem.
Nem tartozom ide. Haragudjak, de kire?
Csak magamra?
Gonosz gondolatok, alantas fondorlatok kúsznak lassan az agyamba.
Előttem téglafal, elmémben képzavar,
Nappalom félhomály, kezemben gépcsavar.
Szememben vérerek, feszülten térdelek,
Köröttem térerők, elnyűtten ébredek.
Folyton csak kérdezek, de választ nem kapok.
Szívem lassan ver, érzem, hogy meghalok.
Szavakat suttogok, magamba tuszkolok
Szereket, melyeket zsebemben dugdosok.
Nézésem zaklató, mindenre kapható,
Légzésem szaggató, nehezen hallható...
Zsír Srác:
Feküdtem reggel az ágyamban.
Kis Andiról álmodtam álmomban.
Arról is, hogy kocsival mentem, egy házba beléptem,
Leültem egy székre, és szépen betéptem.
Xilites rágó, Vereckei-hágó, én akkor nem ott voltam,
Ha jól emlékszem, az orosz sztyeppeken szekeret toltam.
Én nem így akartam, előre szóltam,
El is jöttem, a medvékkel harcoltam.
De a tajgát meguntam, egy kicsit elkumtam,
Elindultam délre, de nem kúrtam félre.
Ringyók, térdre! Szopjatok kékre!
Ha még nem kajáltatok, ez lesz ebédre.
Nem kell a szobámba mályva tapéta,
Csak egy ötszemélyes CCCP rakéta.
2 lábam közt a botom staféta,
Fogd meg jól, s belőlem fog szólni a próféta.
Ez nem Görögország, és nem Kréta,
Nézz az orrod elé, te idióta, analfabéta.
Nyugodt Srác:
Motyogó, mindent kikotyogó, örök mozgó, torzó
A lányok szerint vonzó, bibét nem porzó szél,
A szép lányoktól fél, magából soha ki nem kél.
Végzete szerint él, nem lázad, éppen ezért soha el nem fárad,
Nem veszíthet, mert nem kezd harcot, szótlan viseli a kudarcot,
Mint a bárány, kit kivégezni visznek,
Úgy kell a világnak, mint cián-mérgezés a víznek.
De most betoppan, egy öngyilkos merénylő újból robban,
Új élete kezdődik bebábozódott állapotban, burokban,
Hiszen a meglelt kirakósjáték-részlet a hiányzó darab,
Eddig is tróger volt a Nyugodt Srác, és továbbra is az marad.
A jövő kecsegtető, bár múltja nincs,
Hihetetlen, de léte számára a legnagyobb kincs.
Kertkovácsoló, pénzharácsoló, nem olcsó, léha préda,
Csajozásban béna, hiszen rég megkukult, néma.
Nem szól, hisz semmi értelme nem lenne,
Ha volna jó dumája, azzal éppúgy semmire se menne.
Terve, elképzelése folyton dugába dől, de már nem bánja,
Csak csonka családja, ami esténként szeretettel várja.
Beteg Srác:
Sötétben tapogató, labdát adogató,
Ide-oda pattogó, cukorka nyalogató.
Nem csak a képzeletedben lakó, zöld szemű manó.
Négy darab bölcsességfoggal, öntudattal és joggal,
Jogot formálva, gyakran próbálva,
Nyugodtan fekve, lábat lóbállva,
Érdekesen hamis ideológiákat formálva,
Magában motyogva, darabokra potyogva,
Hamis mosollyal vicsorog a nem létező okokra.
Hisz nem vagyok szép, de szíveket török,
Mivel nőket ölök, mert a szerelem örök.
Pont, mint a Halál.
Tisztellek, és meghajlok, mint Mátrixban a kanál.
kapcsolódó videók
keressük!
