1. Találkoztunk egy álmos délután
Két szerelem-harcos vesztett csata után:
Egy fiú meg egy lány.
Szerelem annyi, csak adni kell és kapni,
Halhatatlan: nincs nyugdÃj-határ,
Mert megállna a világ.
Féltelek, mert vesztettem eleget,
Enyém a sorsom, ne váltsd meg!
Akkor szeress, ha szeretni nehéz lesz,
Mindig érezd, a miért, miért lesz!
2. Ugye engem szeretsz már rögtön magad után?
Ugye szeretsz engem már? - ez nem nagy vallomás.
Ugye féltesz engem már? A múltadért nem kár.
És csak a nagyharang az, ami elválaszt ezután.
Ugye engem szeretsz már, rögtön magad után?
Ugye engem vársz ma már? - ez nem nagy vallomás.
Ugye szeretsz engem már? a múltamat ne bántsd,
És ne kezd újra el ezt a Valla-vallatást!
3. Találkoztunk a szerelem tengerén,
Hajótöröttek zöld szigete a remény:
Nekem te, neked én,
A szerelem annyi, mint behunyt szemmel rohanni,
Halhatatlan, nyugdÃjba nem megy már,
Bár küldené a magány!
Akkor se félj, ha elfogynak a szavak!
Itt a lelkem, hogy vigasztaljalak.
Akkor maradj, ha maradni nem szabad,
Ha nem lesz érvem, hogy marasztaljalak!