Rém Srác:
Rég rájöttem arra, hogy a Világ nem tökéletes,
Hogy szociopatizmusom, nem csak feltételes.
Félelmetes érzés, fejemben ezer meg ezer kérdés.
Görcsöket okoz, mint nőknél a havi vérzés.
Semmi sem tiszta, semmi sem lehet kerek egész.
Szinte mindenki tompa, úgy néz ki, mint ahogy benéz.
Az elme tisztaságát megőrizni nehéz, hisz én sem tudtam.
Már rég belenyugodtam, hogy ebbe is belebuktam.
Minden normát és morált az agyamban felrúgtam, átláttam,
Hogy pszeudo-őrültségemmel sok buta embert átvágtam.
Szemem előtt lejátszódtak események, ichletések,
Melyek akár egy horror filmbe is beillenének.
Megrögzött, mániákus, nimfomán hajlamú agybarázdák.
Gondolatok pajzánok, antipatikusak, garázdák, paráznák.
Gusztustalan és kielégitetlen gyilkolási vágy.
Vár az ágy. Bőröd oly síma, selymes és lágy...
Rém Srác üvölt:
Visz-lát, szar világ!
Most-már szar-ni rád!
Szép ez az Élet, oly' békés és boldog.
De hogy kerülnek ágyamra piros foltok?
Mi ez? Talán eper? De nem szexeltem este.
És miért van a kádban egy nő élettelen teste?
Köldökétől a melle közepéig felnyitva.
A kedves, bájos arca vágásokkal elcsúfítva.
Mit tettem, óh, Istenem?! Skizofrénné váltam!
Bassza meg, vagy 10 másik testet rejt az ágyam!
Nyugodt Srác:
Én vagyok az első reppes az olimpiai lánggal,
Megbírkózok bármivel, de nem bírok a számmal,
A szövegi Bin Láden, merényletet tervezek,
A hatalom megdöntésére minden eszközzel rendelkezek.
Felfegyverkezek, nektek rontok, vért kiontok,
Gordiusi csomót kibontok, és röhögök az emberen,
Mert becstelen, esztelen, és nem én viselkedek furán,
Hiszen az ezüst majd aranyláz után,
Minden ember már csak platinát lát bután,
És nem látja a valódi értéket,
Nem értékeli a fekete-fehér fényképet,
Vagy a nemzeti trikolort, amit én tisztelek, nem titkolom
Engem senki sem bitorol, a Nyugodt Srác seggeket kiporol,
Folyton csak korhol, s a sörbe belekortyol.
Rájöttem, fenyeget a globális felmelegedés,
Hiszen manapság divat a leszbikus és a homoszexuális viselkedés...