Rém Srác:
Hölgyeim és uraim! Kedves, bogyótojó nyulaim!
Bemutatom magamat, ki egy kellemetlen daganat,
Egy gennyes, fekélyes kelés, seggeden egy pattanás,
Testet öltött basztatás, kezében egy aktatás'.
Egy chat-függő agybeteg, egy tehetetlen kérdés,
Befüvezve békés, kit fel sem foghat ép ész.
Mindent irányító gépész, egy megakadó széklet,
Ami nagy nyöszörgés után igen-igen szép lett.
Végtelen véglet, mint egy megoldatlan képlet,
A legrémesebb rémtett, mint egy szarrá vert sértett.
Kinek szövege gyér lett, bár nem is akart jobbat,
Hisz keménynek tűnök mostand, mint a Mortal Kombat.
Mint egy másnapos szombat, bármikor megjöhet a róka.
Miháncs szerszámom nem kókadt rögtön indulhat a móka.
Egy leszart articsóka, tévesen mitizált maszlag.
Mindenkinek megfelelni? Mondd meg, mi a fasznak?!
Gondolati fekete eunuch, sterilizált sperma,
Bicepsz, tricepsz, delta, kinek froditája herma.
Perverz retorzió, félkész, modern szobor torzó,
Kit a legyek se köpnek be, mert olyannyira vonzó.

Nyugodt Srác:
Bemutatom magamat, én vagyok, aki ledönti a korlátokat, falakat,
A rád kényszerített akarat, én vagyok a becsületes Arrafat,
Etetem a halakat, én teszek egymás mellé értelmetlen szavakat,
És mi mutatunk az embereknek, szőrös meg csupasz valagat,
Ébredj világ, rámutatok, mi a hibád,
Ez egy beteg brigád, meggyőződésünk szilárd, hogy szar vagy,
Benned élünk, tehát fejbúbig járunk a szarban,
Én inkább meghúzódok az avarban, de nem vagyok zavarban,
Hogy nem azt kaptam, amit mindig is akartam,
Bár, hogy elérjem, soha meg nem szakadtam,
Fontosabb volt a kényelem és a nyugalom, de megöl az unalom,
Az amerikai uralom, ami úgy kell, mint croissant a Magyar Ugaron,
Tengerem a Balaton, és közértben szerzem be betevő falatom,
Itt a kitűnő alkalom, ha megragadom, este nyugodtan alhatom,
S bevallhatom, félek mindentől, ami rajtam kívül áll,
Félek attól, hogy egy kóbor kutya betalál és megzabál,
Félek a műtéttől és az észrevehető hegektől,
Félek a betegségektől és a vérző sebektől.

Beteg Srác:
Én vagyok a két véglet: a száraz és a híg széklet,
Aki nem született, csak kész lett.
Én vagyok a recésen élezett, kínai kés készlet,
Kinek fejében ott lapul a pusztító képlet.
Testéhez tapadva több kiló dinamit.
Én vagyok az emberiség gyomrában a bilagit.
Kihajtom belőled a férgeket,
Eltöröm az ujjaid, a könyököd, a térdedet.
Én vagyok az alfa és az ómega.
A bunkó főnök és a megértő kollega.
A toleráns kolera, a nézőcsúcsot döntő vidámhangú opera.
Finoman csókolok, de baltával csonkolok.
A bódulatnak hódolok, fáj, de a falnak fordulok.
Magamban kántálok, ha a fejembe látnátok,
Térdre borulva mindent megbánnátok.
Buszra, vonatra, villamosra szállnátok,
De hiába minden a Beteg Srác vár rátok.
Csendben mosolyogva, halkan nevetve
Verem azt a hülye fejeteket betegre.
Színesre, kifektetlek egyenként a sínekre,
Roncsolt hullátokra patkányok rohannak sietve.
Míg én a farkamat verem vígan, lihegve.
Jobb vagyok, mint egy thriller, mint egy pszichopata krimi.
Anyád ezzel ijesztget: "- Vigyázz, jön az Imi!"

Zsír Srác:
180 cm., 77 kg, és rövid haj.
Én köpködök az utcán, remélem, nem baj.
Mokány vagyok, egyszerű zsír.
Kerek, orosz fejem, szigorú tekintettel bír.
Nekem nem Playstation az állomásom, hanem MIR,
Amit újra felépítek, felrepítek,
Szép, zöld növényekkel megszépítek.
Még nem vagyok sebész, ez a szakma nekem még túl merész.
De van egy barátom, akit nagyon bírok, mert kertész.
Amúgy, jó srác vagyok, akit a barátai bírnak,
Ha meglátnak, egy korsó sörre meghívnak.
Nem szidnak, csak szeretnek,
Az egyszerűségemért kedvelnek.
Persze néha túl egyszerű vagyok, néha paraszt.
De a nélkül nem fúj a szél, ha nem zörög a haraszt.
Ha a többiekkel vagyok, muszáj állatkodnom.
Zsebemben 2 kondom, de nem tudom elhasználni őket:
Ez az én gondom.
Tudjátok mit, szopjátok ki az ondóm...