Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Nincsen, aki megöntözze a tövét.
Szállj le harmat a kék ibolya száraz tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre.
Két fa között besütött a holdvilág,
Abban fésüli a babám a haját.
Én is abban fésülöm a göndör hajamat,
Lányok előtt bemutatom magamat.
Kék szivárvány koszorúzza az eget.
Az én rózsám elválással fenyeget.
Válj el tőlem, szép kedvesem, én azt nem bánom,
Rá se gondolj a szívemre, hadd fájjon!
Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út,
Amelyiken az én rózsám elindult.
Kedves rózsám, térj vissza a régi utadra,
Emlékezz a szombat esti szavadra!
Hosszú útról visszatérni nem lehet.
A szerelem széles vize nem enged.
Szélesebb a szerelem a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.
Százforintos selyemkendőm zöld rojtja,
Lehajolok lábamfejét borítja.
Eladom a százforintos kendőmet,
Kiváltom az igaz szeretőmet.