Jacques Brel – Rod McKuen –:szöveg Bradányi Iván
Isten veled, te hű barát,
Mi együtt jártuk ki az iskolát,
Miénk volt minden délután.
Neked kerestem csupán
Madárfészket fenn a fán.
Hidd el, hogy fáj, de mennem kell,
Pedig még annyi madár énekel,
Szívesen hallgatnám tovább
Csinos kislányok dalát
Sok-sok holdas éjen át.
Mennyi arc, mennyi név,
Fényben fürdött minden év,
De a dal és a fény
Többé nem lehet enyém!
Isten veled, szegény anyám,
Köszönöm azt, hogy vigyáztál reám,
Köszönök minden kedves szót.
Körém gyűjtötted a jót,
Mint egy puha takarót.
Hidd el, hogy fáj, de mennem kell,
Pedig még annyi madár énekel,
Szívesen hallgatnám tovább.
Házunk minden zegzugát
Örök jókedv járta át.
Mennyi arc…
Isten veled, te szép leány,
Boldogok voltunk egymás oldalán,
Tudtuk a csillagok nevét.
Csókod sosem volt elég,
Most is úgy szeretlek még.
Hidd el, hogy fáj, de mennem kell,
Pedig még annyi madár énekel,
Szívesen hallgatnám tovább,
S közben hinteném terád
Nyíló rózsák illatát.
Mennyi arc