Kicsiny falu, ott születtem én,
Nincs ott presszó, nincs ott lámpafény.
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindig hazavár.
Megírom majd, jó anyám, neked,
Ne várj haza, többé nem megyek.
Amikor a kisfalumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Rendes ember én már nem leszek,
Minden éjjel zülleni megyek,
Várnak rám a léha cimborák,
A feslett nők, a pezsgős vacsorák.
Hogy mi lesz a vége, jól tudom,
Meghalok egy züllött hajnalon,
Amikor a kisfalumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!