Nem akarlak, nem akarlak látni többé,
Érzem lassan átváltozom kővé.
Visszamennék de nem akarok,
Pedig sötétek már a nappalok,
Visszamennék de nem akarok,
Pedig sötétek már a nappalok..
Mikor majd rám gondolsz és hiányzom neked,
Csak nézz az ég felé és ott leszek Veled.
Akkor majd úgy érzed a csillagok közt jársz,
Szólítsd a nevemet és biztos rám találsz.
Akkor majd rám nézel és könnyes lesz a szemed,
Sírva majd elmondod a lelked is szenved,
A sötét emlékeket elfújta már a szél,
S forró ajkad csókja helyettük beszél..
Keresem a szót, keresem önmagam,
Keresem a lelked, mert tudom hogy nyitva van.
Hol az a csók? Hol az érintés?
Hol van már a forró ölelés?
Hol az a csók? Hol az érintés?
Hol van már a forró ölelés?
Mikor majd rám gondolsz és hiányzom neked,
Csak nézz az ég felé és ott leszek Veled.
Akkor majd úgy érzed a csillagok közt jársz,
Szólítsd a nevemet és biztos rám találsz.