Hetek óta várlak én
Egy koravén facsemetén
Hetek óta várlak én
De te nem jössz már felém
Meg is ölne már a magány
Ha nem lenne annyi lány
De hát egyik sem az enyém
Ilyen ez a teleregény
Mint egy üzemi konyha
Amiben bárányfelhő száll
Ilyen az én szerelmem
A valóságtól messze áll
Néha úgy nézel rám
Hogy felébred bennem a remény
Így telik el az életünk
Akár egy kellemes teleregény
Hetek óta várlak én
De aki jön, az egy förmedvény
Hetek óta várlak én
De te nem leszel az enyém
Meg is ölne már a magány
Ha nem lennék ilyen vagány
De hát egy nő sem az enyém
Úgyhogy légy szíves és szeress belém