Eljött a reggel,
de nézd, hol vagyok...
Szédült fejjel
semmi, de semmi nem kell.
Mi történt tegnap,
én nem tudom,
megfejteni mindezt
már sohasem fogom.
Elfojtott vágyak,
széttépett szálak...
Hogy milyen lesz a holnap,
választ nem kapok.
Az utcán bolyongok,
egy sápadt arc megállít,
mondom, hogy "sajnos
pénzem már régen nincsen".
Lélekben én is
koldus vagyok,
pénz helyett a napjaim
számolgatom.
Számomra nincsen
tegnap és holnap,
két part között csak
a szakadék vár.
...És mégsem adtam fel!
Változni mindig kell!
Változtatni mindig kell!
A furcsa álom
már végetért,
felébredtem,
de azt hittem, igaz volt minden,
a valóság néha
olyan, mint az álom:
úgysem az lesz,
mint amit várok.
Álmomban nem volt
tegnap és holnap,
azt hittem végig:
a szakadék vár.
...Változni mindig kell!
Én mégsem adtam fel!
Álmomban sem adtam fel!
Ne hidd, hogy vesztettél!
Ne hidd, hogy vesztettél!
Nem lehet minden hófehér.