Nem csak egy eliramló látomás,
régóta ismerem őt:
őszes rőt szakáll,
s szemében ott ég a tűz.
Naponta látom őt, a sarkon áll,
és csak a szemével kér,
senkit se vár és őt se más,
szemében csak az a láng ég...ég...még ég.
Nincs múltja, jelene is színtelen,
nem őrzi a jövőt,
sáros nagykabát a címe,
ha keresed őt.
Arcára írta fel a ballada
keserű történetét,
lelkének ablaka sötét,
csak az a tűz ég...ég...még ég.
A koldus szemében a fény -
legyen csak annyi a remény.
A koldus szemében a fény -
legyen csak annyi a remény.
Ha egyszer úgy érzed, hogy nincs tovább,
ha elhagy a remény,
ha szűk a nagyvilág,
bánatod egekig ér.
Hogy élni tudj, keresd a fénysugárt,
keresd a koldus szemét,
ha megtalálod,
mint örökmécses ég...ég...még ég.
A koldus szemében a fény -
legyen csak annyi a remény.
A koldus szemében a fény -
örökmécses a remény.
A koldus szemében a fény -
legyen csak annyi a remény.
A koldus szemében a fény -
örökmécses a remény.