"Hosszú hasmenés után a beteg
Egy keményebb darabnak,
úgy örülök neked."
Mondtam és talán nem tetszett neki,
De a hagyományosabb
bókjaim beveszi.
Megteszi, vele beérem.
Megteszi velem, remélem.
Megteszi, nem kell senki más.
Nem tudom, mi jön ez után.
"Úgy kellesz nekem e pillanatban,
Mint a szobabútor
a Gazdálkodj Okosanban."
Mondhatom neki, nem követ.
Fiatal a lány, vagy
én vagyok az öreg?
Megteszi…
Szépnek szép a lány, ha nem beszél,
s talán ma estére jó lesz.
Nem kecsegtető, de nem kecsegtet ő,
ma estére jó lesz.
Most nem érdekel, hogy ember ő,
nekem a lényeg az, hogy nő.
Nem tudni, mit hoz a jövő.
Jól viseld magad, ne ilyen rondán.
A füzetedbe kapsz egy boszorka nyomdát.
Az ellenőrződet pedig elveszem,
Küld be az anyádat! Ő is kell nekem.
Megteszi…