Mikor megszülettünk, jól tudom, álmodtál,
Megszülettünk, s felhőtlenül
Éveket játszottál.
És tudtad jól, a világ vár,
És hős voltál és játszottál,
De a burok széttört,
Hol lehet, hol van... az álmod már...
Tudod...
A hajnalért megküzd a nap,
A föld az új tavaszért.
Kedvesed a csókodért,
Mikor végre hazaésrz.
Az élet, a halállal,
A szíved, ha valami fáj,
Hogy továább szeress, ha bántottak,
Mikor véglel bezárnál.
Szemedben, olyan fény,
Mit máshol nem láttam még,
(Talán, mert) Bőröd alatt, ugyanaz az
álom,
(Talán, mert) Hiányzó részem (benned) él.
Én tudom jól, a világ vár,
Sóhajt, mert így nem menekül...
Várja azt, ki álmodni mer,
S tenne önzetlenül...
Hiszen a
A hajnalért is megküzd a nap,
A föld az új tavaszért.
Kedvesed a csókodért,
Mikor végre hazaésrz.
Az élet, a halállal,
A szíved, ha valami fáj,
Hogy továább szeress, ha bántottak,
Mikor véglel bezárnál.
Hiszen a
A hajnalért is megküzd a nap,
A föld az új tavaszért.
Kedvesed a csókodért,
Mikor végre hazaésrz.
Az élet, a halállal,
A szíved, ha valami fáj,
Hogy továább szeress, ha bántottak,
Hogy újra... újra álmodjál.