Emlékkönyvet hozott a posta,
fehérlapját húsz perce bámulom.
Visszavárja egy pécsi kislány,
nevét e dalban el nem árulom.
Emlékkönyvre, spongyát rá világban,
ódivatú, vidéki gondolat.
Nevessetek ki, én mégis vállalom,
e kincsbe fordult sorokat.
Tizennégy éves, csitri lányként,
olvastam egy banális versikét.
Ezt küldöm Pécsre és egy képet,
a feltámadó Tina Turnerét.
Nem tudom, hm ki a költő,
nem tudom rangját sem korát.
De bármely percben felidézem,
hallgasd meg mind a nyolc sorát.
Nehéz az üres
serleget emelni,.
De milyen könnyű,
hogyha teli van.
Nehéz az ember,
ha nincs benne semmi,
és milyen könnyű,
hogyha lelke van.
Emlékkönyvet hozott a posta,
a kezem írását bámulom.
Hová jutott egy pesti kislány,
emlékeimet dalban árulom.