1. Építsd egy házat a hegy tetején,
Építs egy házat a völgybe,
Nézz ki az ablakodon, s mondd el mit mesél
A megszokott díszlet, mit megborzol a szél!
2. Szeress meg mindent, ha szíved örül,
Ölelj egy nagy halom semmit,
S ha mástól féltenéd, hogy egy vagy több ül,
Önkéntes őr vagy a házad körül
Nézz körül!
3. Ha ujjad bírja a munka után,
Húzzál rá aranyból gyűrűt
Mert éppen arra vársz, mint aki szegény
Az arany puha, a munka kemény!
4. Ismerünk már régen, emlékszel még ránk,
Nem volt minden héten egy-egy új ruhánk,
Nem volt minden fontos, mi most sem fontos még,
Miről annyit álmodoztunk: nem hiszed már rég!
Mikor a végtelen volt az igazi cél,
Mikor a fénytelen volt az igazi fény,
Mikor a léttelen volt az igazi lét,
Mikor a fénytelen volt az igazi fény.