Ha az ami volt, csak egy szédült nyár.
Úgy kicsit félve mondom el, hogy jól sziven talált,
hogy elmentél, alig éltem túl.
Már csak néha-néha fáj, kimondhatatlanul...
De forog a Világ és körbe ér.
A szerelem is mindig végét ér,
csak hogy tudjuk mennyit ér,
Ha valahol egy forró nyár csak értünk volt.
Ma is keresem a csók izét, mi rólunk szólt.
Ami volt elmúlt.
Ha valamit ér, ez a néhány szó,
soha nem felejtesz el,
lehet illuizó, nekem mégis szép,
hogy tudom nincs miért félj.
Nem kell száz év magány,
hogy egy pillanatra élj.
Mert forog a Világ és körbe ér,
a szerelem is mindig visszatér.
Amig elhiszed, hogy él,
Ha valahol egy forró nyár, csak értünk volt.
Te is keresed a csók izét, mi rólunk szólt.
Soha el nem múlt...
És forog a Világ, az ősz, a tél,
és a tavasz is véget ér,
csak hogy érezd mennyit ér
Ha egy forró nyár, csak értünk volt
Te is keresed a csók izét,
Soha el nem múlt...
Mi rólunk szólt...