..És egyik reggel, mikor felébredek és kinyitom a szemem,
azon gondolkodom, hogy történhetett ez meg.
Nem tudom, és nem értem.
Ezt nem én akartam, nem én kértem
Lelkem friss, csak még kicsit bágyadt így ébredés után,
a redõnyön beszûrõdõ fény csikja elûzi a magányt.
Nincs fakóság, színek mindenütt,
benn a semmi helyén újra valami érzés nõ
És végre mostmár felkelek, az ablakhoz lépek.
Egy pillanatra megállok még ,de mostmár nem félek.
Igen, teljesen kitárom az ablakot,
arcomba csap a fény, eltelít a remény.
Mélyen belélegzem a hûvös reggeli levegõt,
újra embereket látok, mint régen, azelõtt.
Kirohanok közéjük, üdvözlöm õket,
újra nyitva állok, és meglátom.......õt.
Ébredés.