Az embertelenség megtanít
Hogy távolodó álmaid
Ne lásd többé és védekezz
Mert közeleg már a vert sereg
Ez nem a halál ez nem álomkép hát ne aludj el
Vértben jőnek vérben forgó szemmel ébredj fel
Arat a halál az utcákon hullák micsoda éj
Reményt keresünk de elkéstünk
Tehetetlen vagy vakon kéregetsz
Tűzasszony csókja égeti lelkedet
Elvonultak mind csak az emlék maradt már
Vértől és tűztől vöröslik a láthatár
Mikor egy csavar meglazul
Mikor a zászló megmozdul
Bár szélcsend van de nagy hideg
Az emberek szíve megremeg
S az Isten szól: Hadd legyen!