Néha ember, sokszor állat
Ne érj hozzám, tartsd a szádat
Majd én szólok, hogyha bírlak
Gyere, ha hívlak
Olcsó vegyszer, csak még egyszer
Szívd magadba, hátha tetszel
Így beállva, megdumálva
Repülsz a másvilágra
-Tegnap egyet, ma már százat
Jövőd nincsen, a holnap várhat
Tudod, kell ez, mint az élet
De csorbul éled
Tompa aggyal próbálsz vágni
Rakétával a földön járni
Így beállva, megdumálva
Repülsz a másvilágra
-Emlékezzél, halld a hangom
Figyelj rám és nézd az arcom
Van még pofon a zsebemben
És viszket a tenyerem
Itt rejtem, neked szánom
Csak szóljál, majd beváltom
Forró vérre, keserű könnyre
Nézd, hogy teszed tönkre
-Penge vagy még, csorbul éled, ezt valahogy még túl kell élned