Fenyőkútnak erdős mezejében,
Szól a kakukk a fák tetejében,
Még a kakukk is mind azt kiáltja,
Minden kislányt elhagy a babája.
Lányok, lányok, tőlem tanuljatok,
A legénynek csókot ne adjatok,
Mert az a csók nem esik hiába,
Hull a könnyem a bölcső gombjára.
Akkor jut a szerelem eszébe,
Mikor bőg a gyermek az ölébe,
Egyik kézzel a bölcsőt rengeti,
A más kézzel a szemét dörgöli,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra.