Sárga kavicsos a mi házunk eleje,
Arra jár az én babám minden este,
Erre gyere, ne menj arra te régi babám,
Sok az én irigyem, sokan haragusznak rám.
Vadkörtefa hullatja, hullatja a levelét,
Az én rózsám törülgeti a szemét,
Én előttem mindhiába törli-törüli,
Rólam a gondjait örökre leveheti.
Egy vasárnap délután erre jött az én babám,
Azt kérdezte miért sáros a csizmám.
Ha sáros is, ha mocskos is hej te violám,
Csak azt mondd meg jó babám, szeretsz-e még igazán.