Én nem tudom hogy van néhanapján, ha álmodom,
Egy hangszóró reccsen egy állomáson és csak hallgatom
"Kisvonat indul a kilences vágányról sziveken, lelkeken át"
S csak jön, jön, jön, jön - a füstön át.
És a kicsi vonat valahogy nem akar elmenni
S ha mégis elindul, egyből meg akar fordulni
Neki nincs tilos, nincs piros, a szemafor hiába vált
Csak jön, jön, jön, jön - és itt szuszog már.
Az a hang, az a hang, valahogy nem akar halkulni
Az a gőz, az a füst, valahogy nem akar felszállni
Csak liheg és szuszog, és kormol és nyiszog
Már nem számít semmi szabály
Csak jön, jön, jön, jön - a füstön át.