/Mentha/
Hosszú az út; vezetlek, én leszek kezes
Ha beborul az ég ne félj, a világos nekem sötét,
Tetszik valami, a szokásosnál valami jobb
Bennem még ég, még megvan az a dolog,
Az a bizonyos drog folyt. köv.
Látod, ismét itt van a korong
Nem faszságból kezdtem el, engem még motivál a porond
Ha nem tetszene, kinyomnám, mint egy szaftos pattanást
Nem úgy veszem mint egy zaklatást,
Mint egy kúrás utáni telefonálást,
Szeretlek míg a halál el nem jön, el nem választ
Hisz' én választottalak téged, te megtaláltál engem
Csak a robbanást hallom, másra süket vagyok
Nem érdekel mit beszélnek a hátam mögött a nagyok
Én is nagy vagyok már, születtem '83
Hogy mi folyik a világban felfogtam, mindent látok
Ha lefekszem a porba körülöttem nem nyílnak virágok,
Két választás van: meghalok vagy megtalálnak a barátok...

/eNzim/
Együtt az élettel tengernyi méreggel teli a víz is,
fullasztó krízis, ne csak bujdoss, hanem bízz is.
kétes az íz is, örökös lélek analízis
végeláthatatlan sora dekadens állapot
Több requiem egy álomért, elbasztak már több száz napot a múltban
Érdektelenség a külvilággal szemben
Aki rég elveszettebben keresi még elveszetebben
A támpontot, ahova mindig visszatérhet
De a kapuk bezáródtak, már csak zsákutcába téved
Ez probléma, kitépett alkotói véna
Én beszélek, mert bűnösök közt cinkos marad a néma
Szótlan ítélettel bélyegzett, így kettőnk közé épül gát
És elfogadni nem tudott, csupán csak egy barát
Feltételekhez nem kötött íratlan kötődés
Hiszem, hogy megyünk előre, bár sok tudatlan költő vés a papírra
Eredménye az elferdített tények
Egy biztos hősök különvélemény egy szív egy lélek

Refr.: 2x
Hiszem, hogy megyünk előre,
Hogy a holnap mindig jobb lesz,
Hogy megtalálom amit keresek
Például pont ezt itt.
Hogy kivel mit az összeáll akár egy feat
A hősökben meg van a hit a Különvéleménnyel itt.

/Sövi/
Úgy sem marad a tűzből más csak hamu, megbuknak elvek
Nyitott szemek mégis néma tanú, bezárt a kapu,
Csattan az ostor, láncra ver az ítélet
Holdkór, királyok, bárok, mindenki pózol, sorba kötve, mint a bábok
Nagy az árok, puszta tények sora
Azt súgja az ösztön ne nézz oda
Na ezért nem állok én be közétek
Különvélemény külön szoba
Tükröt, formál a tudat, valós képsor, újabb szemszög
Jobb ha önként nyúlok szarba, nemes célért szent az eszköz
Mi az? Kölcsönös hűség
Nekem eskü neked zálog
Vesztes szerep a páncél, nemes bádog, csupán hologram
A becsület a csontot rágod
Minden szóban ez a bélyeg
Viseld büszkén, emellett szólnak érvek
A sebek mélyek kopik a kréta nyomok nélkül
Hát világít a lámpa, árnyék híján
Mint egy szellem összeroppant majd a zárka
De ez jegyzet csupán vázlat, keresztmetszet
Magától talpra áll a sebzett
Hé de a szándék marad rejtett..

/Mentha/
Hová kerültünk, világot forgatunk, menekülünk
Ahol egyszer csendben voltunk, ott most már üvöltünk
Elterülünk ott, ahol egyszer szűkösebbek voltak a terek
És felderülünk ott, ahol egyszer földre nyomtak a lelkek
Tervek és elvek elemekként keletkeztek
Fejünkben a gyerekkor felett a komolyság már régen eltemetett
Elvett gondolatok után jöttek a nagy tapasztalatok
A dalok saját bőrünkön ejtettek mély karcolatot
Régebben szörppel, de ma már sörrel egy körben
Egy körrel, örömmel fogadtunk mindenkit, nem ököllel
De volt úgy, hogy hátamban a tőrrel távozott
Míg belőled öntelt lett, minket más önt el, tölt fel,
Az energia; döntsd el, felénk ez a tendencia
Ez megedzi az embert, ha hirtelen sokat akarunk
Magunkra maradunk, hogy álmaink megvalósuljanak,
Ébren kell maradnunk…

Refrén 2x

A hősökben meg van a hit a Különvéleménnyel itt 4x